a) A \(D\), \(E\), \(F\) csoport egy 3 csúcsú részgráfot határoz meg, amiben \(\binom{3}{2} = 3\) lehetséges él van. Bármelyik él vagy létezik, vagy nem, így az ismeretségi hálók száma: \(2^3 = 8\).
b) A teljes háló elemzése:
- Az \(A\) pont fokszáma 5, ami azt jelenti, hogy minden más ponttal (\(B, C, D, E, F\)) össze van kötve.
- A \(D, E, F\) pontok egymás között egy teljes részgráfot alkotnak a friss információk szerint (tehát \(D\) ismeri \(E\)-t és \(F\)-et is stb.). Ezzel a \(D, E, F\) pontokból már 3-3 él kiindul (kettő a csoportjuk felé, egy pedig az \(A\) felé).
Két esetet vizsgálunk aszerint, hogy a \(B\) és \(C\) között van-e él:
1. eset:
Nincs él \(B\) és \(C\) között.
A \(B\) pont fokszáma 4, és az 1 ismert élen (\(BA\)) kívül a maradék 3 élet kötelezően a \(D, E, F\) pontok felé kell behúzni. Ekkor \(B\) is kötött.
A \(C\) pont fokszáma 3, ebből 1 az \(A\)-hoz megy. Maradék 2 élet kell húznia a \(D, E, F\) halmazból kiválasztott két pontba. Ezt \(\binom{3}{2} = 3\)-féleképpen teheti meg.
2. eset:
Van él \(B\) és \(C\) között.
A \(B\) pontnak így már 2 éle van (\(A\)-hoz és \(C\)-hez). A hiányzó 2 élet a \(D, E, F\) három pontja közül kettőhöz kell húznia. Ezt \(\binom{3}{2} = 3\)-féleképpen teheti meg.
A \(C\) pontnak így szintén 2 éle van. Neki a harmadik élét kell bekötnie a \(D, E, F\) pontok valamelyikébe, ami \(\binom{3}{1} = 3\)-féleképpen lehetséges.
Ebben az esetben tehát \(3 \cdot 3 = 9\) lehetőség van.
Összesen az első és második esetet összeadva:
\( 3 + 9 = 12 \)-féle ismeretségi háló lehetséges.
c) Alkalmazzuk a komplementer módszert. Hat személyből a 3 fős csoportok teljes száma \(\binom{6}{3} = 20\).
Ebből le kell vonni azokat a csoportokat, amelyekben \(A\) és \(B\) együtt vannak. Ha az \(A\) és a \(B\) is a kiválasztott 3 tag része, a 3. tagot a fennmaradó 4 főből (C, D, E, F) kell kiválasztani. Ennek a lehetősége \(\binom{4}{1} = 4\).
A megfelelő kihallgatások száma tehát \(20 - 4 = 16\).